Bemutatkozó

1989 májusában születtem Veszprémben, 2013 óta Budapesten élek. Felsőfokú tanulmányaimat Magyarországon, Finnországban és Ausztriában folytattam magyar, német illetve angol nyelven, német nyelven diplomáztam. Eddigi diplomáimat közgázon (BA, MA) illetve pszichológia BA szakon szereztem. Tanácsadóként a németországi székhelyű MAU Consultingnál dolgoztam 2014-2018 között, számos nemzetközi projektben közreműködve (Németország, Svájc, Hollandia és Belgium). A Nézőművészeti Kft. tantermi előadásainak keretében szakértőként/moderátorként dolgozom rendszeres jelleggel általános illetve középiskolákban. A Súlyos c. előadás az evés- és testképzavar problémáját járja körbe, míg a 7 nap az iskolai erőszakról (bullying) szól. A külföldi és nyelvi tapasztalataimat folyamatosan használom és fejlesztem, fordításokat készítek német illetve angol nyelvről pszichológiai és színházi szövegeket. Legutóbbi munkáim: Amit egyedül egyikünk sem látna portré- dokumentumfilm rendezése, Feldmár András és Edith Kroeber közös német nyelvű könyvének magyarra fordítása, valamint társfordító a Fehér nyuszi, vörös nyuszi Átrium/Kultúrbrigád előadásában.

A Feldmár Intézetet Büky Dorottyán keresztül ismertem meg, aki nagy hatással volt a gondolkodásomra társadalmi és közéleti kérdésekben. 2017-től számos projekt megvalósításában működök közre a Feldmár Intézetben: az egyik legjelentősebbnek az újragombolt 2017-es Pszicho-Filo Expot tartom, ahol többek között Vekerdy Tamás, Heller Ágnes, Mérő László, Vajda Mihály és Feldmár András is előadóként volt jelen, valamint a Nézőművészeti Kft.-vel koprodukcióban közösen szerveztem színházi esteket illetve workshopot (Létezik-e függőség?; Amiről nem készült családi fotó; Hekkeld meg a történeted Scherer Péterrel). 

A Laingi hagyományt (Feldmár András tanítómestere) megelevenítve Andrással fut egy videós sorozatom a youtube-on, 12 olvasmány munkacímmel. Számos (általában tematikus) csoportot és workshopot vezetek/facilitálok a Feldmár Intézet keretein belül. A havi rendszerességű 'feldmári' intervíziós csoport tagja vagyok, valamint a kéthetenkénti Bem moziban megrendezésre kerülő Feldmár Filmklubban állandó beszélgető partner.

Legutóbbi munkám (2025 augusztus)

FORDÍTÓI ELŐSZAVAM

Amikor a Feldmár Intézetben a 2023-as évad központi témájául a bizalmat választottuk, és erre fűztük fel programjainkat, hamar világossá vált, hogy a trauma kérdésköre is szorosan kapcsolódik ehhez. András akkoriban kezdett beszélni arról, hogy a trauma szó már elvesztette az eredeti értelmét, és jó lenne megkeresnünk az új szavakat. Hogy a trauma nem az emberben, hanem az emberek között történik. Ekkortájt kezdett el beszélgetni e könyv két szerzője, heti rendszerességgel, online. Ebből a beszélgetéssorozat ból Edith készített egy német nyelvű leiratot, és arra gondoltunk, hogy ez akár könyvként magyar nyelvű kiadásban is megjelenhetne. Dr. Kröber Edith Németországban él és dolgozik a Fekete-erdő egyik pszichiátriai klinikáján, pszichológusként. Ami különös re levanciát és új színt ad könyvüknek, az az, hogy a szerzők mentális betegségekről is beszélgetnek Edith pszichiátrián megélt tapasz talatai és az onnan hozott esetei alapján. Edith egy olyan helyen tölti a hétköznapjait, ahol a diagnózisok, a kezelés, a gyógyszerelés a napi rutin részét képezik. Ezzel szemben András felfogása köz tudottan eltér a pszichológia és pszichiátria hagyományos megközelítésétől: előadásaiban és könyveiben gyakran bírálja a mentális zavarok diagnosztizálásának – például a DSM–V alapján történő – széles körben alkalmazott gyakorlatát. Ez a könyv mégis egy közös gondolkodás kezdete a diagnózisokról. A szerzők megpróbálnak utánajárni annak, hogy a mindennapi praxisuk és tapasztalataik alapján mi lehet a címkéken túl. Arról a "szenvedéscsomagról" kísérelnek meg akkurátusan beszélni, hogy mit érezhet és gondol hat az, aki valamilyen mentális betegségben szenved. Arra is kitérnek, hogy a környezetük hogyan élheti meg mindezt, milyen érzések kavaroghatnak bennük, és milyen módokon támogathatják, segíthetik az érintett személyt, illetve mit tehetnek saját magukért. Közvetlen stílusukkal ebbe a gondolkodásba hívják meg Andrásék a kedves olvasót, aki élete során talán már találkozott hasonló szenvedésekkel: ha nem is közvetlenül, de szűkebb vagy tágabb családjában, esetleg ismerősei körében igen. Ahogy fordítottam a könyvet, az lett az érzésem, hogy András és Edith nem veszik túl komolyan sem a címkéket, sem önmagukat. Egy laikus számára veszélyesnek vélt arénában mernek szabadon játszani és gondolkodni. Ezért is egy homokozó ez a könyv. A diagnózisok homokozója.

Budapest, 2025. július 15.

Megjelenés: 2025. augusztus