"Minden pszichoterapeuta páciens, de nem minden páciens pszichoterapeuta.54 éve vagyok pszichoterapeuta, mert én vagyok a legőrültebb. Nekem van szükségem emberi társaságra és semmi máshoz nem értek. Az emberek akik jönnek hozzám, töltenek velem egy kis időt és adnak egy kis pénzt. Én vagyok a páciens. Én vagyok a szuperpáciens. Csak egy őrült töltené egész napját azzal, hogy másokat hallgasson.54 éve vagyok a pályán pszichoterapeutaként és 54 éve vagyok terápiában páciensként. A terapeutát és a pácienst az különbözteti meg, hogy a terapeuta több időt tölt terápiában, mint a páciensei. Más nincs.Nincsenek ők, nincsenek mi - nem gyógymódra, hanem irgalomra van szükségünk mindannyiunknak. Aki ezt nem érti meg, az vélhetően kárt okoz." FA
AMIT EGYEDÜL EGYIKÜNK SEM LÁTNA
Krámli András filmje
Premier előtti vetítés május 1-jén a Bem moziban, részletek hamarosan...
Beszélgetés-sorozat Feldmár Andrással 12 olvasmány mentén
András mestere, a skót R.D. Laing egyszer meghívta beszélgetni Heinz Cassirert, a világhírű filozófust. Ő volt az egyetlen ember, akinek megengedte, hogy a székébe üljön. A gondolatok történelméről beszélgettek 7 hallgató előtt. András volt az egyik. Visszamentek a görög, héber gyökerekhez, mindezt tették hihetetlen gazdag tudással. András akkor úgy érezte, legjobb lenne, ha azonnal összepakolna, elbújna a világ elől és 10 évig csak olvasna. Nagyon elszomorodott, hogy a fél életét könyvtárban kell töltenie, hogy aztán amikor már nem szégyelli magát annyira, visszamerészkedjen és részt vehessen majd egy ilyen beszélgetésben. A következő napon, mikor bevallotta Laingnek, Laing elkezdett röhögni, mint mindig, majdnem leesett a székéről, aztán odaült az íróasztalához, és leírt neki tizenkét könyvcímet. Azt mondta: "Ha ezeket elolvasnád, akkor pontosan annyit tudnál, mint mi, és ugyanúgy tudtad volna követni a beszélgetésünket, ahogy mi tudtuk." Azóta eltelt néhány év. Amikor elkezdtem olvasni és sokadik nekifutás után rájöttem, ahogy András nem csinálta volna ezt Laing nélkül, én sem csinálnám ezt András nélkül. A könyvek inspirációul szolgálnak, a kérdések mindig aktuálisak, mindig azok, ami éppen foglalkoztat engem vagy FA-t:
XII. rész: Egyedül nem lehet gondolkodni
XI. rész: Normális vagy?
X. rész: Az izgalmas élet bizonytalan
"Sesztov tulajdonképpen azt mondja, hogy minden ideál bajt okoz. És arról is beszél, hogy ő nem akar prédikálni. Mert az, aki prédikál, az ideálokkal ostorozza az embereket. Hogy ilyennek meg olyannak kell lenni. Azt mondja, hogy semmilyennek sem kell lenni. Hogy szeressük azt, ami van. Még akkor is, ha nem értjük meg." FA
IX. rész: Az elkerülhetetlen szenvedés
Az életben rengeteg fájdalom van, és talán az egyetlen fájdalom, amit el lehet kerülni, az a fájdalom, ami abból fakad, hogy megpróbáljuk elkerülni a fájdalmat. (R.D. Laing)
VIII. rész: A gazdagok, a szegények és a herék
"Hogy hogyan bánunk egymással, az talán a legfontosabb. Amikor egyedül vagyok, akkor egy olyan autisztikus álomban vagyok. Nem rossz, de ebből azonnal felébreszt a másiknak az arca. És ez többször megtörtént terápiában - főleg akkor, amikor valaki egy másik tudatállapotban volt - és egy káoszból, ahol valaki csak a saját élményeivel foglalkozik, kinyitja a szemét, rám néz és akkor azt mondja: 'Há, létezik egy másik!' Például a te arcod, ahogy így most néz rám, megdöbbentő, hogy nem vagyok egyedül. Hogy te egy másik vagy. Na, ez egy óriási élmény!" FA
VII. rész: Csak a szeretet menthet meg?
"Ha közted és köztem valami probléma lenne, akkor meg kellene keresni a szavakat arra, hogy mi a baj közöttünk. De abban a pillanatban, amikor megtaláljuk a szavakat, hogy pontosan mit csinálunk egymással, akkor már megváltozna a helyzet közöttünk. Gyakran a terápia csak egy beszélgetés, amiben mindenki, aki részt vesz benne, próbál igazat mondani. Megtalálni az akkurátus szavakat arra, ami van. Van egy valóság és mi beszélünk arról a valóságról. Rengetegen közülünk azért szenvednek, mert amit mondanak és ami van, az nem ugyanaz." FA
VI. rész: Minden szokás illúzió?
"Az afrikai ubuntuban (Szubszaharából származó világnézet) az emberek nem versengenek egymással, hanem élvezik egymást. Én azért vagyok mert Mi vagyunk. Hogyha nem lennénk mi, akkor én se lennék. Azért beszélgetünk, hogy ússzunk a 'MI'-ben. Tulajdonképpen az élet öröme az, amikor együtt vagyunk az örömben, együtt vagyunk a szenvedésben, együtt vagyunk a kultúrában. Amikor megosztjuk az élményeinket egymással. Ha ez nem jó, nem jó együtt lenni - a Laing szokta mondani - akkor meg kell vizsgálnunk, akkor kíváncsinak kell lenni. Hogy miért nem jó, miért nem élvezzük az együttlétet?" FA
V. rész: A nem teljesen élt élet
"Az Agamben (ma is élő olasz filozófus) szerint mindannyian egy géniuszt kapunk a születésünk után. Amint megszülettél, egy őrangyal szegődik hozzád. Ennek az angyalnak van valami dolga a Földön. De mert ő nem nem materiális, szüksége van rád, hogy elvégezd a feladatát. Ha azt csinálod, amit a géniuszod akar, akkor minden rendben van. De a géniuszod kínozni fog, ha elfelejted, hogy mi a dolgod. Ha nem szolgálod , akkor a géniuszodnak nincs mit tennie: sanyargatni fog, hogy ébredj már fel és csináld a dolgát." FA
IV. rész: A haldokló angyal
"A William Blake, amikor gyerek volt, az apjával sétált és mutatta az apjának, hogy ott vannak az angyalok a faágakon. Mutatott fel a fákra, hogy ott is egy angyal meg itt is egy angyal. És az apja megállt, ránézett és komoran azt mondta: "Fiam, nincsenek angyalok!" És onnantól kezdve - a Blake leírja - nem tudott angyalt látni. Aki ír a három karról, a szeráfokról, az uralmakról és az arkangyalokról és az angyalokról, az látta. Az tudja. Ez nem egy tökölés, ő látta. Mi nem látjuk. Ez olyan, mint amikor valaki lát, az beszél a vakoknak. De szerintem érdemes erről vakoknak beszélni annak, aki lát: mert ha a vakság éppen megszűnik, akkor majd nem ijed meg az ember, amikor elkezd valami olyat látni, amiről már olvasott. Amit már valaki megmondott neki. Ezt szerintem így kell nézni: szomorú, hogy én vak vagyok, de ő látott. Az a kérdés, hogy én hogy tudnék látni?" /FA/
III. rész: A reménytelen remény és a reményteli remény
"A Kierkegaard, amikor a halálos ágyán felült, körülnézett - volt néhány ember körülötte - és azt mondta: "Na baszd meg, egész életemben szeretve voltam, és erre csak most jövök rá!". És akkor meghalt. Akkor jött rá, hogy szerették őt. Egy pillanattal azelőtt, hogy meghalt." FA
II. rész: Nem lehet kétszer ugyanabba a páciensbe lépni
[Mert] nem lehet kétszer ugyanabba a folyamba lépni. /HÉRAKLEITOSZ/
"Én már kétszer beleléptem a Dunába. Hát akkor miről beszél?' Persze nem csak arról beszél, hogy a Duna már nem az a Duna, ami öt perccel ezelőtt volt. Már valaki másnak a szennye van ott. Nem azé, aki 5 perccel ezelőtt volt ott. Más halak vannak benne, más minden. És én is megváltoztam. Már én sem vagyok az, aki öt perce voltam. Ez nagyon fejlett gondolkodásra utal. A legtöbb pszichiáter ma a 21. században nem gondolkodik úgy, mint a Hérakleitosz. Hogy jön a páciens, és jövő héten, amikor jön, akkor már nem ugyanaz az ember, aki volt a múlt héten! A terapeutának nem lehet kétszer ugyanabba a páciensbe lépni." /FA/
I. rész: A vágy őrület?
"Az igazi becsületesség az, ha még szerelmes is vagy valakibe, akkor is csak szereted. Ha nem használod a vágyad kielégítésére a másikat, még akkor sem, ha vágysz rá. Még akkor sem, ha ez egy pozitív gesztus." FA