Csoportok és workshopok

"Ha kémiai elemekről van szó, nem tételezzük föl, hogy azért egyesülnének, mert szeretik egymást. Az atomok, ha hasadnak, nem gyűlöletből teszik. Csakis az embert vezérli a szeretet és a gyűlölet, ez határozza meg, hogy védekezünk-e egymás ellen, vagy támadunk, esetleg jól érezzük-e magunkat együtt." (R.D. Laing)

"A beszélgetés célja szerintem az, hogy játsszunk. Hogy megtanuljuk azt, hogy játsszunk azzal, amit nem értünk. Hogy lehet ez, lehet az, lehet így, lehet úgy, és akkor lehet, hogy van egy belső érzés, hogy ez egy kicsit igazabb, mint az. Ha nem felejtjük el, hogy játszunk, akkor minden rendben van. Arról, hogy például mit jelenthet egy álom. Játszunk. Mert ha valaki terápiába megy, akkor azt hiszi, hogy komoly baja van. A terapeutának meg az a dolga, hogy megtanítsa a pácienst, hogy nevethessünk egymás között azon, amit ő komolynak vél. Ahogy mondtam az előbb, nincs konzekvenciája annak, amit csinál, ő is játszik." FA

A játék teszi lehetővé számunkra, hogy kölcsönhatásba kerüljünk a világgal, és folyamatos visszajelzést kapjunk arról, kik is vagyunk, állítja Donald Winnicott pszichoanalitikus. Gyermekkorunkban a játék a természetes önkifejezésünk eszköze. Felnőttként azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mennyire fontos szerepe van a játéknak: nem csak gyerekekkel való kapcsolódásunkban, hanem az intim kapcsolatainkban vagy éppen a munkahelyen is.

A háromórás workshop során a játszással és játékkal kapcsolatos élményeinkre és emlékeinkre fókuszálunk. A tematikát ezeken felül a résztvevők és saját élményeik, vágyaik alakítják. Egyrészt személyes történeteink megosztásával, másrészt úgy is, hogy ha kell, felhozzuk, ami köztünk, ott, a csoportban történik. Ez nem terápia, hanem etika - azaz, hogy hogy bánunk egymással -, politika, és kommunikáció.

Dr. Kröber Edith a németországi Fekete-erdő egyik pszichiátriai osztályáról hoz történeteket, amelyeket Feldmár Andrással együtt vizsgálnak meg: nem az igazságot akarják kinyilatkoztatni, hanem párbeszédet kezdeményezni – az esetté vált emberről, a személyes és személytelen bánásmódról. Kettejük beszélgetése egy homokozó, játszótér, a szavak legnemesebb értelmében. Itt szabad játszani a kategóriákkal, szabad lebontani, amit eddig biztosnak hittünk – és szabad újraépíteni is, ami ledőlt.  Feldmár András és Kröber Edith a traumára olyan tapasztalatként tekintenek, amely újraírja a kapcsolatunkat a világgal. A kérdés az, hogyan lehet élni a szerencsétlenség után. Visszaszerezhető-e az elvesztett ártatlanságunk? Eljuthatunk-e újra a bizalomig?

► Időpont: 2025. szeptember 6., 19:00
► Helyszín: Central European University Auditórium – 1051 Budapest, Nádor utca 15.

A könyvbemutatón beszélget:
Feldmár András
Dr. Kröber Edith
Ács Dániel - szerkesztő
Krámli András - fordító

"Amikor meditálok, akkor tulajdonképpen megtanulom, hogy hogyan ne takargassam önmagam elől azokat a dolgokat, amiket gondolok, csinálok, érzek, ami bennem történik. "FA

A kaotikus meditáció az egyik legradikálisabb meditációs forma: változatos zenék mellett dinamikusan lélegzünk, mozgunk, néha üvöltünk, extázisba kerülünk, és a végén relaxálunk. A 30 perces vezetett meditációt ~45 perc élménymegosztás követi körben ülve (opcionális). 

A Nézőművészeti Kft. Súlyos  c. előadása az evéssel és a testképpel kapcsolatos, de nem "csak és kizárólag" erről szól, sokkal inkább egy "átlagos és mindennapi" anya-lánya kapcsolat története. Így az evészavar mellett rengeteg más téma is "terítékre kerül": önbizalomhiány, önfegyelem, kitartás. Az előadásokhoz feldolgozó beszélgetés is tartozik, amelyeket rendszerint én szoktam vezetni. Általában özépiskolákban játsszuk a darabot, nyilvánosan legközelebb április 29-én lehet megnézni Budapesten a B32-ben.

"Szép a testem, de mondd meg, minek,
hazudik a tükör mindenkinek,
Törött világ, hazug fények,
Tökéletlen plakát-lények!"

Rendezte: Gyulay Eszter

KORÁBBI WORKSHOPOK/BESZÉLGETÉSEK